„Ökológiai lábnyom“ – WTF?

„Ökológiai lábnyom“ – bizonyára mindenki hallotta már ezt a kifejezést. Hogy ez pontosan mit is jelent – azt már nem mindenki tudja pontosan.

Egyvalami azonban a legtöbb ember számára egyértelmű: a fenntarthatósággal függ össze. Pontosan! Azzal kapcsolatban, hogy mi is az az „ökológiai lábnyom”, hogyan lehet alacsony szinten tartani, és hogy mi köze van hozzá az Overshoot Day-nek – Wolfgang Pekny, fenntarthatóság-szakértő foglalja össze a legfontosabbakat.

Egy kiló marhahús akkora ökológiai lábnyomot hagy, mint 50 kiló burgonya. Körülbelül nyolc percet lehet repülőgéppel repülni ugyanannyi energiával, amennyivel egy közepes kategóriájú autóval 200 kilométert vagy vonattal 2000 kilométert lehet megtenni. Egy kiló marhahús helyett hat hónapig lehet használni okostelefonunkat. Jó példák arra, hogy egyetlen termékhez mennyi forrásra van szükség.

És az utóbbi évek, sőt évtizedek trendje egyértelmű: egyre több forrásra van szükségünk. Ennek oka a globális szabályozás hiánya és a globális forrásmérleg hiánya. Egyvalami azonban biztos: minden évben van egy nap, amelyen a Föld által rendelkezésünkre bocsátott forrásokat az adott naptári évre már felhasználtuk – ez az „Overshoot Day”. 2023-ban ez a nap augusztus 2-re esett, amikor is ezt a határt túlléptük. Ettől a naptól kezdve, az év maradék 155 napján a jövőt éltük fel.

„You can‘t manage what you don‘t measure“

A források szűkösségének egyszerű magyarázata van: Csak egy Földünk van, és nem növekszik. Fizikailag viszonylag pontosan meghatározható, hogy a Föld miből mennyit tud rendelkezésünkre bocsátani, és ez nem növekszik együtt a mi növekvő igényeinkkel. Az alábbi példa kiválóan szemlélteti, hogy forrásaink mennyire korlátozottak: ha a Földön rendelkezésre álló termékeny talajból golyót formáznánk, annak kevesebb mint 18 kilométer lenne az átmérője. A teljes vegetáció terhét tehát ennek a humuszgolyónak kell viselnie, amelynek átmérője még 18 kilométer sincs.

A globális források túlhasználatának ellenőrzés alatt tartásához globális gondolkodásra lenne szükség. Az ember rendkívüli mértékben megnövekedett kollektív hatalmához szinte semmilyen kollektív felelősség nem kapcsolódik. Egy adott ország légszennyezése nem csak azt az országot érinti, hanem egyúttal az egész bolygót is. Ezt a kollektív felelősséget egy olyan globális gondolkodás hozhatná magával, amely egyfajta globális szintű „magához való észként” működhetne. Kis léptékben megszokott dolog, hogy a korlátozott mértékben rendelkezésre álló forrásokkal gazdálkodunk és beosztjuk magunknak. Globális szinten is ezt a magatartást kellene megvalósítani, hogy szűkös forrásainkból globális szinten is kijöjjünk.

Ehhez két intézkedés szükséges: Először is tudomásul kell vennünk, hogy forrásaink szűkösek és ki kellene dolgozni egy globális forrásgazdálkodást. Másodszor pedig átfogó ismereteket kellene szereznünk az általunk kifejtett hatásról. Egy közmondás szerint: „You can‘t manage what you don‘t measure“. Tehát olyan mérőeszközökre van szükségünk, amelyekkel az általunk kifejtett hatást megmérhetjük és értékelhetjük. Az egyik ilyen mérőeszköz az ökológiai lábnyom. Úgy is mondhatjuk, hogy a Földön rendelkezésre álló, korlátozott mértékben rendelkezésre álló forrásaink „könyveléseként” működik. Egy kis reménysugár, hogy forrásaink felett áttekintést szerezzünk.

Túl nagy lábon élünk

Az ökológiai lábnyom a teljes rendszer szűkösségét megfoghatóvá teszi. Ez egy olyan tudományos eszköz, amelynek segítségével megállapítható a rendelkezésre álló biokapacitás és elárulja, hogy mennyi természetes felületet veszünk igénybe. A mérleg az alábbi kategóriákra van felosztva:

• A fosszilis CO2 megkötése: Erdők, tengerek, korallzátonyok, (talajok)
• Beépített területek
• Szántóföld: emberi fogyasztásra szánt élelem, állati takarmány, pamut, agro-üzemanyagok, bio-műanyag…
• Legelő: hús, tej…
• Erdő: épületfa, bútor, tűzifa. Papír, viszkóz …
• Tengerek/vizek: halak, tenger gyümölcsei

Egy példa arra, hogy jelenleg a számítás miért nem jön ki és hogy a mérleg miért nincs egyensúlyban: Földünk fizikai határa 12,3 milliárd hektár biológiailag produktív terület. Mivel csak egy Földünk van, amely nem növekszik együtt életstílusunkkal, ma egyenletesen elosztva mindannyiunknak körülbelül 1,6 gha (globális hektár) áll rendelkezésére. Az átlagos EU-polgárnak azonban szükségletei kielégítéséhez körülbelül 5,0 gha területre van szüksége, az átlagos US-polgárnak 8,0 gha-ra. Ha a Földön minden ember úgy élne, mint mi itt, Európában, három bolygóra lenne szükségünk. Az életstílusunkból eredő felhasználás 60 százalékkal meghaladja a Föld biológiai kapacitását. A következtetés egyértelmű: túl nagy lábon élünk!

Saját tevékenységünk kihatásainak megértése

A kisebb lábon élés ott kezdődik, hogy végiggondoljuk személyes életstílusunkat és megértjük, hogy saját tevékenységünk milyen hatással van a világra. A tapasztalat azt mutatja, hogy ennek során nem támaszkodhatunk csak a magunkhoz való eszünkre. A magunkhoz való eszünk kis léptékben (remélhetőleg) jól működik, de a globális kérdésfeltevésekben gyakran tévútra vezet bennünket. Fontos, hogy eddzük és erősítjük globális (magunkhoz való) eszünket.

Emellett a gazdálkodás nagy átalakítására lenne szükség. Az általános körforgásos gazdaság megteremtésében döntő jelentőségű lesz a CO2-semleges energiával megtermelt globális villamosítás és a technológiai körforgások létrehozása. Ennek kiinduló pontját jelenthetik a természetközeli, mérgektől mentes és újrahasznosítható termékek.

A kisebb ökológiai lábnyom érdekében be kellene tartani az alábbi „ötös szabályt” is:

1. Repülőgép: lehetőleg soha!
2. Autó: kevesebbet, lassabban, soha ne egyedül! Lehetőleg napelemessel!
3. A hús és állati eredetű élelmiszerek fogyasztásának csökkentése, a helyi és szezonális termékek előnyben részesítése, lehetőleg bio-gazdálkodásból származó termékek fogyasztása
4. Kompakt lakhatás: jól szigetelt, kicsi, megújuló energiával üzemeltetett, közösségi közlekedéssel jól megközelíthető, tartós felszereléssel ellátott lakások, „birtoklás helyett használat”
5. A saját élettel való elégedettség és az a jó érzés, hogy kevesebbet élünk mások kárára!

Fantáziahiány

Ez lehetne életfilozófiánk: Tudatosan és örömmel fogyasszunk kevesebbet és az életből a maximális kihozása helyett törekedjünk az optimális megteremtésére. Olyan természetközeli és mérgektől mentes termékek tudatos fogyasztásának kell előtérbe kerülnie, amelyek ökológiailag és szociálisan elfogadhatók. A vásárlási döntések során a mennyiség helyett a minőségnek kell középpontba kerülnie, hogy elősegítsük a fenntarthatóságot és hátat fordítsunk a pazarló fogyasztásnak.

A jövőképes életet azonban nem kell mindig a lemondással összefüggésbe hozni. Kinek hiányzik a fűtőolaj egy nulla energiafelhasználású házban vagy kinek hiányoznak a méreganyagok a kozmetikai termékeiből? Kinek hiányzik a több tonna CO2, ha közösségi közlekedést használ? Ahhoz, hogy hosszú távon is tudjunk változtatni a dolgokon, elsősorban azt kell tudatosítanunk magunkban, hogy

a jövőképes világhoz nem a források és az energia hiányzik. Elsősorban a fantázia hiányzik, hogy a világot másként képzeljük el.